Nyakunkon az ősz, hullanak a levelek, az időjárás egyre rosszabb. Ilyenkor az átlagember depresszívvé válik, romlik a közérzet, és kicsit megroppan a mindennapok alatt. Az ilyen jellegű "gyerekcsinálós" idő viszont maga a tökély a gamer számára. Beülni a kényelmes karosszékbe, esetleg forgószékbe, beizzítani kedvenc masinánkat, majd elveszni pár órára valamelyik aktuális kedvencünkben. Nincs ez másképp akkor sem, ha az ember olyas valamit választ időtöltésül, ami gyermekkorának szerves része, és számtalan végigjátszást megért...

A játék borítója -
a napszemüveges sofőr elengedhetetlen egy ilyen autó mellé

Okosodásra fel!

A Need for Speed sorozat ötödik epizódja Porsche Unleashed címmel jelent meg Észak-Amerikában, Európában pedig Porsche 2000 címmel látott napvilágot 2000-ben. A program megjelent PC-re, PlayStation-re, és GameBoy Advance-re is. A sorozat történetében ez volt az első olyan jellegű próbálkozás, mely teljes egészében egyetlen autómárkára összpontosított, és nem pedig a szokásos izomautó/egzotikum/szuperautó szentháromságra koncentrál minden elérhető márkából. A PC-s változatot az EA Canada, a GameBoy változatot a Pocketeers, míg a PlayStation változatot az Eden Games készítette.

Mi lesz a Porsche-ból, ha nekimegy a falnak?

Jómagam ugyan mindhárom verzióval játszottam, most mégis a PlayStation verziót szeretném górcső alá venni. A játék 2000. június 23-án jelent meg nálunk, Európában, fejlesztése pedig ahhoz az Eden Studios-hoz kötődik, akiknek kezdetben a V-Rally sorozatot köszönhettük, később pedig a zseniális Test Drive Unlimited mindkét részét.
Kezdjük a legelején: a játék intro-jában egy tesztpilótát látunk, aki egy garázsban egy elemlámpával igazi kincsek között bóklászik. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere: 356, 550, 911, 959... valódi gyöngyszemek. Minden egyes autóhoz egy pár másodperces rövidfilm tartozik, van, amelyikben egy verseny közepén találjuk magunkat, van, ahol a "kolléga" a rendőrök elől menekül. Miután leperegtek ezek a kisfilmek, a sofőr eldobja a zseblámpáját, helyet foglal egy 2000-es évjáratú 911-esben, és padlógázzal végigrongyol a környéken. Impozáns látvány, amikor az avarral borított aszfalton fordul be, vagy épp a havas tájon hasít. A túra végeztével visszamegy abba a garázsba, ahonnan útrakelt, majd az arcunkba kapjuk az NFS-logót. És hogy miért is szántam ennyi karaktert csak az intro bemutatására? Azért, mert muszáj. Ez a 2 perc olyan hangulatot varázsol, ami nemhogy meghozza a hangulatot a játékhoz, hanem bele is betonozza az embert a székébe! Na de ideje, hogy rátérjünk a játékra.

Az intro, amely igencsak hangulatosra sikerült

Por se.

A borzasztó viccért elnézést kérek, de megint nem bírtam magammal. A főmenübe érve a szokásos opciókat találjuk: Quick race, Options, Credits, Video Showcase. A quick race semmi extra - pillanatok alatt elindítható versenyek, adott kritériumaink alapján. Találunk itt még Capture the Flag módot is (furcsa, csak nem a Quake 2 lemezét tettem be?), valamint a Chase-t, ami a rendőrök előli menekülésről szól. Meg kell jegyeznünk, hogy egyedül ebben a játékmódban találkozunk rendőrökkel, a karrier folyamán SOHA nem fogunk a rend éber őreivel bajlódni. Kihagyott ziccer, kár érte. Ezektől eltekintve azért megtaláljuk a játék szívét, és lelkét, ami nem más, mint az Evolution, és a Factory driver. Hogy mik is ezek? Utóbbi egy ügyességi versenysorozat, melynek célja, hogy frissen alkalmazott tesztpilótaként a lehető leggyorsabban végezzünk a tesztpályákkal. Teljesítményünket arany-, ezüst-, és bronzérmekkel jutalmazzák annak függvényében, hogy mennyire voltunk gyorsak, és mennyi hibát ejtettünk. Az előbbi pedig nem más, mint a karrier mód, ami a TELJES Porsche-történelmen keresztülvisz bennünket az 50-es évek elejétől egészen az ezredfordulóig. Imponzáns, ugye? Ez a játékmód három részre oszlik: Classic, Golden, és Modern Era. A klasszikus éra 1950-től 1973-ig, az aranykor 1976-től 1992-ig, a modernkor pedig 1992-től 2000-ig tart. A három korszak összesen 70 megvásárolható autót tartalmaz. Amint elindítjuk karrierünket, egy összeállítást kapunk a korabeli felvételekről, ami épp az adott érához tartozik. Meglepően hangulatos összeállítások ezek is, érdemes végignézni őket. Ezután a menübe érünk, amely minden egyes korszak során más és más kinézetet kap (működési szempontból tekintve ugyan az). A klasszikus kor nevéhez hűen olyan színárnyalatokban pompázik, mint egy antik fotó, melyet nagyapáink őrizgettek sok-sok évtizeden keresztül, míg a modern letisztult, és élénk színeket kapott. Minden korszakhoz természetesen korhű zenék is járnak - egyik jobb mint a másik, de majd megbizonyosodhattok róla.
Alapvető célunk nem más, mint minden egyes versenyen, és versenysorozaton a dobogó legfelső fokára állni. Minden korszak hasonlóképp viseltetik efelől: vannak vasárnapi futamok, ahol egy adott autófajtával kell birokra kelnünk, és vannak a versenysorozatok, melyekre csak bizonyos kritériumoknak megfelelő autókkal mehetünk. Ez azt jelenti, hogy egy 3. osztályba sorolt 914-essel nem állhatunk a startvonalhoz egy 2. osztályú versenyen, és így tovább. A futamokon nyert pénzből újabb autókat vásárolhatunk, amit Porsche-centrumban, vagy pedig a használtautó-kereskedésben találunk meg. Utóbbit ajánlanám a kezdéshez, az új autók ára gyakorlatilag megfizethetetlen. Pont, mint a valóságban. A későbbiekben azért jóval könnyebb dolgunk lesz a pénzzel, ugyanis a különleges versenyautókhoz kötött (pl. 550, 917K) versenyeken óriási pénzeket szakíthatunk. Azonban készüljünk fel az egyéb kiadásokra is, nevezetesen arra, hogy az autóink törnek. Nem is akárhogy! A versenyek közben folyamatosan tájékoztatást kérhetünk, hogy milyen állapotban is van az autónk (a karosszéria, a motor, a seb.váltó, valamint a kormányzás). Ha bármelyik erőteljesen rongálódik, azonnal megérezzük az autó viselkedésén. Nem úgy kanyarodik, nem úgy gyorsul, ahogy kéne, stb. Érdemes jól begyakorolni minden egyes pályát, ugyanis egy rosszul bevett kanyar könnyen a verseny végét jelentheti.

Vigyázzunk! Ha a fának csapódunk, az erőteljesen ronthatja az esélyeinket a győzelemre nézve

Na és a körítés?

Ideje rátérnünk a grafikára. Összességében jól kidolgozott, részletes játékkal van dolgunk, ami ugyan korántsem tökéletes (nemcsak mai, hanem akkori szemmel sem), mégis elég hangulatos. Az autók jól megkülönböztethetőek egymástól, a pályák kidolgozottsága szintén remek, az éjszakai futamok jelenléte pedig már csak hab a tortán! A "leggyengébb" autók is olyan gonddal vannak kidolgozva, mint a legdurvább fenevadak, így valóban nincs okunk panaszra.
És a hangok... úgy látszik, hogy zene tekintetében nem tudok olyan címet bemutatni, amelyik soundtrack-je ne lenne fantasztikus. A menükben hallható muzsikák egyszerűen frenetikusak, az Oni mellett itt található meg egy másik nagy kedvencem:

Kommentár nélkül

A program minden egyes zeneszáma tökéletesen illik az autózáshoz, bár a modern korszak számai eléggé idejétmúltak manapság. Nem csoda, az ezredforduló épp aktuális divatjából merítettek... ettől függetlenül így sem rosszak, csak egy kicsit eltörpülnek az előtte elhelyezett két korszak zenéi mellett. Az autók hangjai akkori füllel eléggé rendben voltak, a mai ingerküszöböt viszont igencsak hamar kikészítik a kávédarálóra, és belvárosi felfúrt robogókra emlékeztető zörejek. Az ezredforduló környékén ez bőven a felső kategória volt, úgyhogy aki igencsak allergiás erre, az óvatosan üljön le a játékkal játszani. Jó, tudom, nagy ritkán azért manapság is napvilágot látnak olyan programok, ahol az autók hangja egy fogorvosi fúró hangjára emlékeztet (Gran Turismo 5, valaki?), de úgy éreztem, hogy ezekkel jó tisztában lenni.

A havas Alpokban ki az, aki egy cabrioval kel útra?!

Fekete leves

A mézes-mázos pozitívumok mellé azért akadt egy-két hiányosság is. Az egyik legnagyobb fájdalmam a fentebb már említett rendőri aktivitás hiánya. Ha nem csak Quick race-ben elérhető ez az opció, sokkal izgalmasabb lett volna a versenyek nagyrésze. Meg kell mondjam, a klasszikus korszak első versenyszériájánál majdnem mindig elalszom, annyira unalmas kétszer négy és fél percig róni a köröket úgy, hogy az ellenfelek lehagyva, és nem igazán kell mással törődni, csak a padlógázzal. A másik probléma a lassulás. A versenyek elején, valamint a speciális futamok esetén, ahol több, mint négy autó áll rajthoz igencsak lecsökken a frame-rate. Tisztában vagyok vele, hogy már úton volt a PlayStation 2, és a PS1 egyik kései fecskéjéről van szó, de akkor is zavaró, hogy sokszor az az érzése támad az embernek, mintha kátrányba ragadt volna, majd amint elég messze kerül a hátsó 1-2 embertől, akkor felgyorsul minden körülöttünk. Meg kell még említenem, hogy néhány tereptárgy (jelzőlámpa, bizonyos bokrok) betonból vannak - magyarán ütközés veszélye áll fenn. És ha be is kapunk egy ilyet az arcunkba, akkor össze is törik az autót. Apró hiányosság, és nem mindig következik be, de azért érdemes vigyázni.

"Na de most akkor megéri kipróbálni, vagy sem?"

Kétségtelenül! A játék annyi pozitívummal rendelkezik, hogy az apró negatívumok eltörpülnek mellette: a nagybetűs Hangulat, a rengeteg autó, a fantasztikus zenék, a csodás pályák, a 70 választható autó... közel tökéletes játék született. Rengeteg helyen olvasni, hogy a PS változat jóval gyengébb, mint a PC-s változat. Én ezzel vitatkoznék, mert ugyan a PC-s változatt tény, hogy szebb, és ott nincsenek ekkora lassulások, a hangulat mindenért kárpótolta a kis szürke téglakonzol tulajdonosokat. Különleges alkotás, PlayStation tulajdonosoknak kötelező (bár nehezen beszerezhető, ritka játékról beszélünk), melyet csak a Gran Turismo 2 tudott felülmúlni.

PRO: fantasztikus hangulat, rengeteg szépen kidolgozott autó, és pálya, fantasztikus zenék

KONTRA: gyenge autóhangok, zavaró frame-rate problémák, néhány beton-tereptárgy

9.5/10

Az Oni-bemutatóhoz hasonlóan megintcsak el kell mondanom valamit: nagyon szépen köszönöm Bütyöknek, Pewetnek, és McDenielnek, hogy megajándékoztak engem ezzel a káprázatos alkotással 2013 Karácsonyán!