2002 nyarát írjuk, amikor abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy PlayStation tulajdonossá avanzsáltam. Újkeletű játékmegszállottságról nem beszélhetünk, ugyanis 1995 karácsonyán a szüleimnek köszönhetően megismerkedtem a kínai, sárgakazettás csodával, amit mindnyájan csak „Nintendo” néven emlegettünk. Szóval nyakig ültem a pixelekben, amikor hirtelen arcon vágott a poligonok világa. „’zanyádat, ez komolyan így néz ki?”, Ez volt a reakcióm, amikor a gépbe helyeztem életem első PS1 játékát, a Dragon Ball Z Ultimate Battle 22-t. Hogy hogyan is sikerült a konzolt megkaparintanom? Ismerős a sztori a bizonyos "gazdag unokatestvérről?" Egy közeli rokonunk épp PS2-t vásárolt, így neki már megunttá vált az előző generációs gép, és elég olcsón hozzájutottunk. Miután kb. 250 kilométert utazott velünk, idehaza elég grandiózus látványt nyújtott a játékok sokasága. Na de ne szaladjunk ennyire előre, menjünk szépen, sorjában.

Történeti áttekintés

A Resident Evil harmadik része Nemesis néven futott Nyugaton, valamint Biohazard: The Last Escape címen jelent meg Japánban 2000 februárjában. A játék PlayStation-re, PC-re, valamint GameCube-ra is megjelent, mint a a trilógia záróakkordja. Epilóguskénét sokat vártak tőle a rajongók, meglátjuk, hogy megfelelt-e a kívánalmaknak.

Majális, és Pokémon helyett

Miközben mindannyian a hétvégi rajzfilmek bűvöletében éltünk, és egy aranyos citromsárga rágcsálófélét favorizáltunk, aki kurblizás nélkül is beröffentette Ketchum asszony 250-es ETZ-jét, a kis szürke tégla alakú konzol miatt egy kicsit felnőttesebb környezetbe csöppentem az egyik pillanatról a másikra. 11 esztendős lévén nem igazán voltam bátor gyermek, így a horror műfaj elég távol állt tőlem. Kezembe vettem hát az egyik játékot: furcsa lény állt a borítón, gondoltam teszek a koronggal egy próbát. Már a menübe jutástól felállt a szőr a hátamon, a narrátor hangjától majdnem összetelefonáltam magam. „rezident ííííííívöl”. Nyelvtudásom a nulla felé konvergált akkoriban (nem úgy, mint manapság a tizenkilenc tannyelvű általános iskolában, ahol ajándék a klingon nyelvvizsga), így aztán belevágtam a Hard fokozatba. Furcsa volt azt látni, hogy egy akkori szemmel nézve nagyon részletes hölgyet irányítok. Ugyan az első három próbálkozásom halállal végződött, egy kissé ideges újraindítás, és az Easy fokozat megtalálása sokat javított a helyzetemen. Egy Új Világ várt engem, alig vártam, hogy belecsobbanjak!

"Szevasz. Van egy rágód?"

Éljen a feminizmus! (a francokat)

A játékban irányítható karakter Jill Valentine, aki a rutinosabb játékosoknak már ismerősebb lehet: a Resident Evil első epizódjában a könnyű fokozatot vele vihettük végig. Ezen alapmű prológusa szerint nagyon furcsa gyilkosságok történnek Raccoon City mellett egy kúriában. Ide vezényelik ki az ottani rendőrség hiper-szuper osztagát, a S.T.A.R.S.-t, melyből egy Alpha és egy Bravo csapat is a birtokra érkezik. Utóbbit küldik ki először a helyszínre, de mivel megszakad a kapcsolat velük, ezért útra kel az Alpha osztag is. A játékot most nem mutatnám be, de egy minimális spoiler-mennyiséggel lezavarunk egy kis ismétlést: miután Jill-el eljutunk a játék vége felé, megmenjük Christ, majd Barry segítségével meglépünk egy helikopterrel. Mindezek előtt persze jól megküzdünk a játék főellenségével, a Tyrant-tal, aki ugyan nem egy kemény dió, de szép nagyot tud ütni. Sikeres próbálkozásainknak hála Jill, és a többiek túlélik a nem mindennapi kalandot, és eltűnnek a napfényben (vagy miben). A második részben nem szerepel jelen értekezésünk főszereplője, így azt most kihagynám. Ugorjunk is azonnal a harmadik rész kezdetéhez: Jill otthonában a rendőrségi rádió megszólal, miszerint minden S.T.A.R.S. tag azonnal menjen a rendőrségre. És itt vesszük át az irányítást: Jill gyakorlatilag tigrisbukfenc kíséretében hagyja el berobbanó otthonának bejáratát, és megkezdődnek kalandjaink.

"Tessék mosolyogni"

Tudjátok, mit jelent az, hogy nemezis?

A játékba lépve azonnal szembetűnik, hogy a gerince a játéknak nem sokat változott: továbbra is izometrikus nézetben rohanunk előre, megmaradtak a gyógyfüvek, és a tárgyak barkácsolása. Kalandunk egész könnyen indul, a sikátorban az első pár zombival nem lesz gondunk: könnyű fokozaton egy M4A1 karabély lesz a társunk, és sűrűn is fogjuk használni (már ameddig a lőszerkészletünk ezt megengedi). A célzás továbbra is automata, egy gomb lenyomásával foghatjuk puskavégre az általunk halálraítélt zombikat. Alapvetően kétféle támadásunk van: amikor fix pontot támadunk, vagy pedig a közelben lévő tereptárgyat, legyen ez egy robbanó hordó, esetleg egy csap, melyet ellőve savat engedhetünk a kiszemeltre, és így tovább.

Rovarirtást vállalok

A lövöldözések után hamar furcsa dologgal találjuk szemben magunkat: ebben a játékban gondolkodnunk kell. Nem is keveset. Az hagyján, hogy bizonyos gyógynövények összekombinálásával ellenmérget készíthetünk egy pók csípése ellen, vagy esetleg teljes életerőt kotyvaszthatnánk magunknak. Viszont már az elején olyan könnyen el lehet akadni kalandjainkban, hogy se eleje, se vége a bukási variánsoknak. Ha nem megfelelő kőtáblát helyezel a falba, az elektromos áramban gazdag forrás mellettünk igencsak csúnyán meg tud csiklandozni. Ha ugyanezen kőtáblákból szintén nem passzolót helyezünk el egy parkban található szobor kezébe, akkor nem kapunk meg egy továbbjutáshoz nélkülözhetetlen alkatrészt. A játékmechanika tehát félig akció és túlélés, félig pedig logikai feladványokkal tarkított.

Lőszergyártás, mint hobbi

Három festméy, három hozzájuk tartozó ékkő foglalattal. Hogy melyik hova illik?

Muszáj lesz kiderítenünk.

A partiarcok réme, a rekordtartó kidobó

Hogy Jill túl is élje a napot, igen sokat fogunk izzadni. Az első pár zombi ismételten föld alá helyezése nem fog problémát okozni. Ugyan fognak megjelenni érdekes lények, melyek akár egyetlen csapással lefejezhetnek minket, vagy akár élőhalott dobermannok próbálnak minket megkóstolni, a program fénypontja egyértelműen a főgonosz, a Nemesis megjelenése. Debella úr az Umbrella Corporation által fejlesztett T-vírus 0. betege, azaz a vírus főhordozója, ráadásul a morgásától az összes közeli emberfajzat eszméletét veszti. Derék barátunk első megjelenése valóban felejthetetlenre sikerült, a rendőrségen egy korántsem visszafogott metódussal végez egy embertársunkkal a jelenlétünkben. A Nemesis külső ránézésre úgy fest, mint aki egyhuzamban három éjszakai műszakot vállalt egy night clubban, és nagyon morcos, mert lemaradt a Való Világ kiszavazóshowjáról… Ha nagy nehezen sikerül is eltenni láb alól, melyről az alatta tocsogó sötétlila tónusú vértócsa ad tájékoztatást, sokáig nem lehetünk nyugodtak – rendszeresen visszatér a mi drága ellenfelünk. Ha nem is lenne elég ő maga, néha hozza a játékszerét: egy hatalmas rakétavetőt. Minden egyes összecsapással gyengül, és itt-ott leszakadozik róla valami. Eleinte csak a ruháján a csatok sérülnek, majd a ruha, s később maga a Nemesis is: előbb a karja, majd a válla, a feje, és így tovább.

"Szolid, természetkedvelő, 32 éves könyvtáros férfi keresi a párját. Jelige - cafat"

Fő a szerepben

Kalandozásaink során nem egyedül fogjuk róni Raccoon City utcáit: a kialakult szükségállapot miatt az a zsoldoscsapat érkezik a városba, melyet szintén az Ubrella pénzel. Nevezetesen a U.B.C.S. (Umbrella Biohazard Contermeasure Service) emberei fognak belénk botlani. Legelőször Carlos-szal futunk össze – na ő a tipikus macsó. Mellszőrzeténél, és hajzuhatagánál már csak az M4A1-es karabélya nagyobb, és ahhoz képest, hogy latinos neve van, semminemű akcentusa nincs. Társa Nicholai Ginovaef, a rajparancsnok: jellegzetes orosz akcentus, rosszarcú külső, és teljesen neutrális hozzáállás velünk szemben. Jelentéktelenségét nem firtatom, mert egy kissé kiszámítható csavarral fontos szerepet játszik a történetben. A trió utolsó tagja Mikhail Victor, aki eddigi életében a „többet erővel, mint ésszel” taktikát alkalmazta a fronton. Kedves, és hasznos társ az útunkon.

A jó, a rossz, és a csúf

Még több extra a Disney DVD-n!

A játékról nagyjából ennyit, bemutatásképp legyen ennyi elég. Az alapjáték teljesítése után megnyílik a The Mercenaries nevű minijáték, melyben zombikat ölve pénzt, és időt kapunk, hogy a már menetközben fogyó perceink pótlásra kerüljenek. Túlélésünk célja, hogy eljussunk Brian Irons rendőrkapitányhoz, hogy a belénk ültetett bombát hatástalanítsa. Nem vicc, ez tényleg így van. Elegendő pénz gyűjtése esetén fegyvereket vásárolhatunk, hogy ha ismét elkezdjük a történetet, akkor ott megkapjuk a szerzett stukkert.

Összegzésképp:

A sztori végén Raccoon City megmenekül? Vagy végleg elpusztul? És te megúszod élve ezt a poklot, vagy lőszerhiány miatt egy rejtvény megoldása közben elpatkolsz? Rajtad áll. Nem tértem ki minden egyes aspektusára a programnak, hogy Nektek is jusson elegendő felfedeznivaló, és okkal nem spoilereztem szét az egész cikket. A történet vége méltó lezárása A Trilógiának (én az újabb RE játékokkal nagyon nem vagyok kibékülve). A játék gyermek-, tinédzser-, és felnőttkorom szerves része. Megbabonázott a lepusztult város, az akkor még sejtelmes, és veszélyes zombi-apokalipszis, a kiszolgáltatottság, a tárgyak kombinálhatósága, az epikus boss-harcok, a karakterek, és emiatt a játék miatt kezdtem el az angol nyelvet komolyabban tanulni. Akinek lehetősége van rá, hogy kipróbálja, mindenképpen tegyen vele egy próbát. Erősen javallott az első, de inkább a második rész végigpörgetése, mielőtt nekivágnánk. 

PRO: polírozott játékmenet, pörgős harcok, kraftrendszer, hatalmas kihívást jelentő fejtörők

KONTRA: kevés mentési hely, bizonyos kameraszögekben nem átlátható a terep, a Nemesis bizonyos harcokban nagyon nehezen legyőzhető

9/10